„Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei. Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott a lelkünk. Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az ÚR fenségét. URam, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. URunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted! Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. URam, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.”
Ézsaiás könyve 26, 4-19
Alapige:
„Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem. A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához? Ezt kérdezgették: Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél. Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit.”
János evangéliuma 16, 16-23a
.jpg)
.jpg)
